Ősz három ország határvidékén

Vilshofen egyetlen túra

Ez volt az a nap, amikor az eső már tényleg nagyon sok volt.

Körülbelül km-t tudtunk csak haladni, amikor iszonyatosan elkezdett esni, ráadásul egy jó meredek emelkedőn voltunk éppen. Szerencsére ennek a végén ott volt egy fedett pihenőhely, ami könyörgött, hogy maradjunk, és csináljunk magunknak egy jó meleg teát.

Legalább 1 órát vártunk itt, ezalatt volt, hogy elállt, aztán társkereső hány éves kortól rákezdett. Az egyik ilyen elállásnál úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, és az első kempingben sátrat verünk.

Nagyjából 20km után el is értük a kempinget, amit bejelöltünk.

Németország nyugati részén heves esőzés, déli részén súlyos szárazság okoz gondokat

Először nem értettük, mert egy farmot láttunk csak, de később megláttuk a táblát is, ami jelezte, hogy lehet kempingezni. Ez egy bio farm volt, akinek a tulajdonosa egy minimális összegért engedte, hogy sátrat verhessen, aki arra jár. Igen ám, de rajtunk kívül volt még egy nagyobb társaság, akiken már akkor látszott, hogy nem akarják józanul tölteni az estét. Valószínűleg a tulaj tudta ezt, mert nem az első estéjük volt már, talán ezért felajánlotta nekünk, hogy aludjunk egy kis sufniban, amiben volt két kanapé meg egy asztal és nagyjából ki is fújt.

Zuhanyozási lehetőség itt is volt, amit kihasználtunk. Kicsit bánkódtunk, hogy megálltunk, mert innentől kezdve egyáltalán nem esett az eső, még a nap is sütött, de cserébe megszárítottuk a csuromvizes sátrunkat. Nem mondom, hogy a legkényelmesebb volt itt aludni, de legalább jobban védett minket a széltől és az esőtől.

Kevésbé ismert világítótornyok és eldugott tóparti kirándulóhelyek elérhető távolságban

Ja és persze az ott sátrazóktól, mert hajnalban nem tudni pontosan, hogy mit csináltak, de föl le mászkáltak az autóval jó nagy gázzal. Valószínűleg nem voltak már tiszták, reméltük, hogy a kis sufnit nem dózerolják el az este folyamán. Csodára ébredtünk, egyrészt mert állt a sufni, másrészt pedig nem esett az eső. Nyugodtan megreggeliztünk, majd felpakoltunk az útra. Ulmig meg sem álltunk, ott viszont megnéztük a székesegyházat. Egy jó ideig töltésen folytattuk tovább vilshofen egyetlen túra utat, ami nem betonos volt, de jól járható, viszont az előző napi esőzés miatt sok vilshofen egyetlen túra ismerj meg új embereket salzburg meg a víz, így ezt a saras vizet egészen keres afrikai nő térdünkig felcsapkodták a bicajok, nem beszélve arról, hogy azok is szépen néztek ki utána.

Szép felhős volt az ég is, aminek megtaláltuk a forrását is egy gyár személyében. Tovább haladva áttekertünk egy hangulatos városon is, Elchingenen. Haladtunk-haladtunk, egyszercsak Fruzsi szólt, hogy letört az első lámpája, vilshofen egyetlen túra nem tudtunk kitalálni, hogy mitől lehetett, de megtörtént.

Németországi Duna-kerékpártúra

Szerencsére elég volt kihúzgálni a vezetékeket, és így le tudtuk szedni könnyen. Úgy gondoltuk, ha szükség lesz rá, akkor meg fogjuk tudni oldani a visszatételét.

vilshofen egyetlen túra komoly nő nő meeting

Valamivel később egy ág keveredett be Fruzsi első küllői közé, és azt hittük a sárvédője is letört, de szerencsére nem, csak vissza kellett pattintani a helyére. Itt is elvégeztük az esti dolgainkat, sőt még néhány ruhadarabot ki is mostunk. Szintén kellemes időre ébredtünk, viszont rengeteg bogár lepett el bennünket. A hálórészben szerencsére nem voltak, de kint az előtérben rengeteg, szinte minden ruhadarabban találtunk egyet, így mindent jól kiráztunk, mielőtt felvettünk.

Sajnos még a táskákba is belemásztak, de csak a ruhák közé és a kormánytáskáinkba, a többi többnyire zárva volt.

vilshofen egyetlen túra indítsunk el egy beszélgetést egy társkereső oldalon

Szerencsére, amiben a kaja volt, abban talán csak egyet találtunk. Alapos bogártisztítás után mindent összepakoltunk és ettünk. Igyekeztünk időben elindulni, hogy valamennyit lefaragjunk a hátrányunkból. Igencsak eseménytelen volt a nap további része, egy-két alkalommal megálltunk enni és pihenni, de más nem történt. Egyedül a kempingbe való érkezéskor vilshofen egyetlen túra volt senki a recepción, és vártunk ott egy picit, hátha jön majd valaki.

Ki is jött egy férfi a szemközti épületből, és neki fizettünk. Utólag azon gondolkoztunk, hogy vajon tényleg ő lehetett-e, akinek fizetni kellett, mert semmit nem kaptunk, amivel tudtuk volna bizonyítani, hogy már fizettünk.

Hajnali 4 óra kor!

Aztán láttuk, hogy mások is neki fizetnek, úgyhogy nem aggódtunk tovább. A kemping egyébként szép és igényes volt.

vilshofen egyetlen túra adag menyasszonyok

Jó hosszú, km-es szakaszt zártunk, így a zuhany és vacsi után jól esett a pihenés. Kicsit borús, de kellemes napra keltünk. Először összepakoltunk, lebontottuk a sátrat, és csomagok nélkül átszaladtunk a közeli boltba, majd ahogy visszaértünk megreggeliztünk.

Pakolás után meg sem álltunk Weltenburgig, ahol láttuk az Apátságot is. Mentünk-mentünk, majd észrevettük, hogy itt a bicajút nem megy tovább, csak hajót láttunk, amivel tovább lehetne menni. Kicsit tanulmányoztam a GPS-t és arra jutottam, hogy itt át kell mennünk a túloldalra, ahol vilshofen egyetlen túra folytathatjuk, de ehhez át kellett kompoznunk a Dunán.

Ősz három ország határvidékén

Ahogy átértünk egy kevés tekerés után jött egy jó meredek emelkedő, ráadásul egy idő után el is fordultunk, így ott már vilshofen egyetlen túra úton mentünk tovább. Kicsit megizzadtunk, de szép lassan újra sík lett a terep. Regensburgba beérve igaz csak messziről, de láttuk a Szent Péter Katedrálist is. Innentől kezdve meg sem álltunk a kempingig, ami lényegében egy kisebb szigeten volt Straubingban. Láttuk, hogy van konyha része is, ahol volt gáztűzhely.

Megbeszéltük, hogy lepakolunk, felütjük a sátrat, majd átsétálunk a boltba, mivel nagyon közel van, és bevásárolunk, hogy csinálhassunk egy nagy adag chilis babot, és végre valami főtt ételt együnk, amit ráadásul mi csinálunk. Szép emberes adagot sikerült csinálni, de nagy része még akkor este el is fogyott, ami megmaradt eltettük másnapra. Lezuhanyoztunk és jöhetett a pihenés.

Szintén kellemes időre flört hrvatski reggel. Az indulás után még Deggendorf előtt egy kerékpáros pihenő mellé értünk, úgyhogy megálltunk enni egy kis édességet.

Ezt követően egy jó ideig csak tekertünk, nem történt semmi különös, majd egyszer csak a Duna túloldalán megláttunk egy várost, ami nagyon tetszett. Ez a város Vilshofen volt. Meg is álltunk egy padnál a várossal szemben, és itt ettünk, csak hogy szép kilátásunk legyen közben. Nagyjából 70km-t tettünk meg eddig és majdnem ennyi volt még hátra. Ezt követően Passauban álltunk meg, amit a három folyó városának is szoktak nevezni, mert itt folyik vilshofen egyetlen túra a Duna az Inn és az Ilz. Érdekességképpen a Duna vize kék, az Inné zöld, az Ilzé pedig fekete, így az összefolyás után egy ideig három színe van a Dunának.

Láttuk a Veste Oberhaus-t, ami több funkciót lát el, itt van a város történelmi múzeuma, egy ifjúsági szálló és egy csillagvizsgáló. A nap végére még másznunk kellett egy kicsit, majd a kempingig már gurultunk, ami Schlögenben volt. Ahogy oda értünk a kempingbe, kerestük, hogy kinél kellene fizetni, de nem találtunk senkit, így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, felállítjuk a sátrat, és maximum szólnak majd. Elmentünk zuhanyozni, mire végeztünk már be is sötétedett, de utána sem szóltak, gondoltuk majd reggel és vacsi után lefeküdtünk.

Reggel természetesen ismét esőre ébredtünk, egy ideig fetrengtünk hátha eláll, de csak csendesedett, így úgy döntöttünk kimászunk és elkezdtünk összepakolni.

  1. Németország nyugati részén heves esőzés, déli részén súlyos szárazság okoz gondokat
  2. Őskor, ókor[ szerkesztés ] Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai.

Mindenféle esőcuccban elindultunk kifelé, gondoltuk majd szólnak a fizetés miatt, de nem így történt. Délután megejtettük a szokásos ebédszünetünket, majd Linzig meg sem álltunk. Sajnos az eső továbbra is esett, így nem volt a legjobb a tekerés, ráadásul ilyenkor képeket sem tudtunk annyit csinálni.

Gondoltuk, hogy itt majd megkóstoljuk a linzert, de aztán vilshofen egyetlen túra lemondtunk, egyrészt az idő miatt, inkább szerettünk volna haladni, másrészt mert a bicajút szépen elvitt a központ mellett, így mire találtunk volna egy cukrászdát szintén sok időnk ment volna el és még így is volt némi elmaradásunk a csúszás miatt.

Néha nem esik, egyébként vagy esik, vagy szemetel.

A város külterülete nem volt a legszebb, mert gyárakat lehetett látni a túloldalon. Linz után pedig már csak szépen haladtunk a Duna mentén a szuper kerékpárúton, és nézelődtünk egészen a kempingig, ami Greinben volt. Itt járt fejenként 15 perc internet. Vacsorára nudli jellegű étket gnocchit készítettünk. Először azt hittük, hogy van gáz a kempingben, mert jelezte a kemping térképe, de kiderült, hogy az a lakókocsiknak volt, így a kempingfőzőt használtuk.

  • Wachau, Šumava és Thayatal uj-uaz.hu
  • Túrablogok » » Túratárs és Túra kereső, túrázás, túrák, outdoor - Túratáuj-uaz.hu
  • Kanada nő keres férfit
  • Fertő tó Ausztriában és Magyarországon a nagy összehasonlítás Világítótorony-túra a horvát tengerparton Aki nem éri be a fenti világítótornyokkal, annak mégis azt javasoljuk, amint lehetőség nyílik rá, kerekedjen fel, és járja végig Horvátország csodás világítótornyait, melyek nem csak az Adria partját, hanem a kisebb szigeteket is még látványosabbá teszik, sőt, képzeljétek el, néhányban még meg is lehet szállni.
  • Női ismerkedés keleti országokban
  • Szabad partnerség a vizsgálati

Kicsit érdekes állaga lett kis híján egy egyben álló masszade azért jóízűen ettük meg. Aznap éjszaka csontig fagytunk, vizesen feküdtünk, és legalább 6 fok volt… Sajnos egész éjszaka esett az eső, tiszta víz volt a sátor, de szerencsére reggelre elállt, ráadásul szépen ki is sütött a nap, így teljesen meg tudtuk szárítani, ameddig reggeliztünk.

Egy jó ideig csak tekertünk, aztán egyszer előtűnt egy épület, amit már egész messziről látni lehetett. Ez az épület Melkben állt, ami a Melki Apátság volt. A Duna túlpartján helyezkedett el, de a bicajút átvitt minket oda, így közelebbről is megcsodálhattuk. Ahogy beértünk a városba el is terelte az út a bicajosokat, mert útépítés volt. Felmentünk egy nagy emelkedőre is, de csak tolni tudtuk a bicajokat. Úgy tűnt a GPS-en, hogy erre ki tudjuk kerülni az építkezést és visszatérhetünk a mi utunkra, de zsákutca volt, így mehettünk lefelé.

Persze utána megtaláltuk a jó irányt.

Plzeňský Prazdroj

Tudtuk, hogy elég jól spóroltunk idáig a pénzzel, így Aggsteinbe érve beültünk egy kis vendéglőbe, ahol nem volt rajtunk kívül senki. Először is kértünk két sört, gondoltuk megkóstoljuk az ittenit, bár tudtuk, hogy elég drága. Fruzsi is és én is rántott húst kértünk, de Fruzsinak a köret zöldségekből állt, nekem pedig sült krumpliból és egy kis salátából. Jó ízűt ettünk belőle, végre csak ennünk kellett és semmi teendőnk nem volt az elkészítésében. Délután 5 óra körül indultunk tovább, és észrevettük, hogy a túloldalon ott áll Willendorf, ahol a willendorfi vénuszt is találták.

Fruzsinak ez volt az egyik olyan város, amit nagyon szeretett volna látni, így Spitznél átkompoztunk és elindultunk visszafelé.

Irány Transzfogaras!

Körülbelül 10km-el mentünk így többet, de örültem, hogy Fruzsinak ez örömet okozott. Sajnos a múzeum része már nem volt nyitva, de a helyet ahol találták meg tudtuk nézni és egy nagyméretű szoborral sikerült fényképezkedni.

Innen sietősre vettük, mert eléggé elszaladt az idő. Sajnos az oda úton elpattant még egy küllőm, így másnapra úgy terveztük, hogy benézünk egy szervizbe is, mert félő volt, hogy nem bírja ki hazáig. Nap végére megérkeztünk a kempingbe, ami Kremsben volt. Reggel eléggé úgy tűnt, hogy ismét vilshofen egyetlen túra napunk lesz, de szerencsére az égiek máshogy akarták, és elég kellemes időben tekerhettünk.

Dél előtt megálltunk, hogy együnk pár falatot, majd Bécsig teljesen zavartalan és eseménytelen volt az utunk. A kempingbe érve felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk főtt ételt enni, és szétnézünk a városban. Úgy gondoltuk, hogy mindenre lesz időnk, mert viszonylag rövidebb napot zártunk és már délután 5 óra körül el tudtunk indulni Bécs belvárosába.

Sajnos a GPS-re csak közvetlenül az útvonalunk körüli térképrészletet töltöttem fel, így menet közben vettem csak észre, hogy egy idő után nem fogom látni, hogy mi hol van.

Fából készült söralátét-tartó Plzeňský Prazdroj Pilsner Urquell Plzeň városát ben alapították, ből pedig már írásos feljegyzést találhatunk a városban működő sörfőzdéről és malátaházról. Ez a bizonyos feljegyzés a megboldogult Wolfram Zwinilinger úr végakarata, aki sörfőzdéjét a Szent Bertalan templom jámbor papjaira hagyta. A város első kis sörfőző üzemei polgárok házaiban működtek.

Nem foglalkoztunk vele, gondoltuk, hogy odafelé valamit találunk, ahol ehetünk, utána pedig a nyomvonal mentén vissza tudunk térni a kempingbe.