Katona Klári : A lány dalszöveg - Zeneszöuj-uaz.hu

Dal keresek egy lány

Nemes hölgy! Mint az érnek, mely mossa lábadat: Forrását nem tudod, honnan fakad, De érzed a kristály-tiszta vizet, Mely lágy hullámival feléd siet; Magam neked ki vagyok idegen: Ez a csermely az én üdvözletem! Kebledre két édes szülött simul, Egyik fiad, másik szelíd leányod; Mig áldva aki adta, kedvesid Reggel-este imádságodba zárod: Van más is, aki minden pillanatban Reájok gondol híven, melegen: S emlékökhöz e két szót fűzi lelke: Oh szent barátság!

dal keresek egy lány ingyenes társkereső szenegál

S mig egyengetni éltök útait, Jár a jövőn a hű anyának gondja; Van, ki álmain egy tündér-világ Fényét, dicsét, mind-mind fejökre fonja, Kinek élte, nyugalma, boldogsága, Kedves szülöttidért nem lenne drága; Rajtok kivül, ki mindent meghagyok Szülöttidnek, jó hölgy, az én vagyok! Érzelminknek nem volt szüksége szóra Oh az az est, az a szent, boldog óra A titok s emlék pecsétje alatt: Örökre itt, itt S mert nincs, ki vonna hű meleg szivére, Fájdalmam és örömim osztva, értve: Anyám helyett, ah mint ohajtanám Jó hölgy, neked mondhatni ezt: anyám!

S talán?

dal keresek egy lány flirt 3 személy egyes szám

De bár ne is legyen csak színes ábránd, Ez érzés, mit vágyó szivem melenget, Bár a remény nyom nélkül szétenyésszen, Mint szép álom, mint egy forró lehellet: Mely tartsa hű lelkem hozzátok kötve, Az emléket megőrzöm mindörökre! Ne bánd, oh hölgy! Mint a lóhere hármas levele: Hiven összeforrt hármunk kebele; Halld meg, ha a távollevő barát Emlékezetnek hallatná szavát; S ne légy kemény a kedves jó leányhoz, Ha lelke tán, mint a vándor-madár, Hol a tavasz virít, az ég sugáros, Az elhagyott vidékre visszajár.

dal keresek egy lány keresek arab nő esküvői france

Engedj szivedben nékem is helyet Szeretteid között. Az A korábbi szöveg ez volt: Édes hölgy, keble szent érzelmivel Egy ösmeretlen ifju üdvezel. S bár benne nem lelsz ösmerőst, rokont; Meghallod úgy-e, amit ajka mond?

Zeneszöveg hozzászólások

Az ifju néked, jó hölgy! Kebledre híven két szülött simúl, Fiad s leányod; mondhatatlanúl Szeretve én is e fiút s leányt, Megosztám szívem köztük egyaránt.

És a szegény fiú gazdag vala Barátság- s szerelemnek általa. Mit nem remélt, oh mit nem álmodott, Midőn e két hű szíven nyughatott?

De mást akart sorsomnak istene, Csak álom volt üdvem Mert bár hű a barát, dal keresek egy lány a leány: Engem sorsom hullámos kénye hány; S a hű szivektől messze elragadt, A sápadt bú s emlékezet maradt Velem; s ha kérdik: tán beteg vagyok?

Kapcsolódó kérdések:

A bús válasz pilláimon ragyog. Bús arccal a haldokló betegen Függvén, az éji hold viraszta fenn Ifjú özvegyként, s úszó fátyola El-elborító gyászfelleg vala Csak szívverése szólott ajka hely'tt Emlékezet, ne vérezd e kebelt! Hogy boldog voltam, kell-e mondanom! Nem volt reményem, nem óhajtatom, Csak egy hiányzott még: áldó kezed, Hölgy!

dal keresek egy lány street stílus találkozik nő

Látd, földbe tettem jó anyámat én, Vesztés tanított sírni idején; És nyughelyét is, hol van? Emléke nincs, - s bedőlt a kis halom.

Tartalomjegyzék

Ki jó szívére vonna engemet: Ő alszik S talán Hogy ámításid tudva higyjem én! Reménnyel váltva titkon keble szót: Ne háborítsd az ébren álmodót! Mig a szívnek reménye, álma van: Ha küzd, ha fáj is, nem boldogtalan; S engedj szivedben nékem is helyet Szerettid közt, oh hölgy!

Isten veled! Én nem nevezhetem tengernek éltemet, Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt; Jó volt hozzá az ég, jobb már alig lehet, Reája, partirúl virágos ág hajolt; S hol vadregényesen hullámzott a vidék: Hűs völgybe' termetes tölgyek környékezék.

Szürkűletben, midőn csendes még a világ, Száz fészekből zengett felette lágy zene; Mérgét védbástyaként felfogta lombos ág, Ha felriadt észak vadan-duló szele; Medrét nem ülte sár, vizét nem szállta szenny, Fehér kövecs volt ott, s aranyszinű föveny.

Account Options

Ha néha-néha köd boronga tűkörén, Befátyolozva, mint hamuszinű lepel: A lágy fuvalommal, mely támadott körén: Mosolygva széleszté a jó nap fénye el; Dal zengett, - virág nyilt, széllel játszott a hab; Mi volt a tónál szebb? De kárörömmel jött rá egy szilaj sereg, Taposva, tépve járt a csendes tó körül; Irigység üszkétől lángolt fel a berek, - Ember boldogságán ember ritkán örül, - S a tóba oly szörnyű sulyos sziklát vetett, Hogy zúgva szétcsapott habja a part felett.

Ez a nehéz teher keblében mélyre szállt, És nincs remény s erő, többé kivonni azt; A játszi habmoraj lázas zugásra vált, A víz sötét Tavasz van Halvány arcomhoz langy sugár simul, Tántorgó lábam nyilt virágra lép.

S itt állok én A természet új köntöst ölte fel, Föltámadása dallos ünnepén; Ne kérdjétek: mért szenved e kebel, Sötét bánatba mért öltöztem én? Ki sír-virágot öntöz könnyivel: Ünnepnapon is barna gyászt visel!

dal keresek egy lány keres háziasszony nabeul

A kedves dal keresek egy lány, - de halva nékem ő Élő-halottat gyászol életem; Bús messzeség a gyászos temető, Kitárt karommal el nem érhetem.

S a sírhoz vándorolnom nem szabad, Távol kesergem szép halottamat!

Lánykérés és kifulladás a hetedik napon – Vasárnapig tart a Művészetek Völgye

Aggó szülék hiven karolnak át, Mégis szememben árva köny ragyog; Kezet szorít velem sok jó barát, S érzelmöknek választ nem adhatok; Bús fűz levék kiszáradt útfelen, S vágyam nem függ többé az életen! Az ifju szív egy kurta év előtt Vesztésiben is még erős vala; Mig a jövőbe nyájasb képet szőtt Tündér reménynek színes fonala.

Egy év alatt kihalt ez is Hogy rám az ég megnyugvást küldene, Hány puszta éjet átimádkozám! De azt hallád csak, kínom istene, Midőn fásultan éltem átkozám! Mert bár öleltesd újra velem: Megőszültek az ifju napjai!

dal keresek egy lány collega flört

Keblén nem él többé lángérzelem, S fagyosak - dal keresek egy lány halálé - csókjai. Ha megtört a szív nagy küzdelmiben: Élvezni, kért üdvét is képtelen. Ah hagyjatok gyászomnak engemet Tudjátok: a vip tarot társkereső ha elvirul: Nem kell vihar, a megsárgult liget Fonnyadt levele úgyis földre hull. Kacagtátok keblem szent érzetét, Hagyjátok a kín árva gyermekét!