Tárgyaló vezető nő tengerszem. Keresés ezen az oldalon

Minél régebbre megyünk vissza az időben, annál nehezebb meghatározni a Tátrában vezető határ nyomvonalát. A legnyilvánvalóbb az, hogy a határ a két országot elválasztó hegység főgerincétől bizonyos távolságra húzódott.

A szokott, triviális történet. Az ideál, a szép hölgy, nagy veszélybe keveredik, s abból őt a másik ideál, a hős, kiszabadítja; azután a hála érzetéből kifejlődik a szerelem, végül egymáséi lesznek s az emberi lehetőség határáig boldogok. A rendkívüliségek tetszenek. Érdekkel olvassuk a történeteket, a miket a költők irnak arról, hogy mi lesz a halál után?

Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy a határ nem mindig a ma ismert nyomvonalon vezetett. A Lengyel-nyereg egyes történészek szerint éppen annak a ténynek köszönheti nevét, hogy hajdan itt ért véget Lengyelország.

Ebből aztán nem nehéz levezetni, hogy azokban az időkben Lengyelország legmagasabb csúcsa a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs volt. Akkoriban a határ mindkét oldalán hatalmas területek voltak magánkézben, ezeknek azonban nem voltak egyértelműen meghatározott határai. A Tátrában ig ez a határ a Lengyel-nyereg alatt eredő, a Poduplaszki-völgyben Bielovodská dolina folyó Białka-patak Białka volt.

Az első határvitákra ben került sor, amikor Łaski Albert, a nedeci uradalom birtokosa Lengyelországhoz akarta csatolni a Białka-pataktól a Pieninekben található Erdős-patakig Lesnica terjedő területeket. Lengyelország első felosztása után a szepesi területek Magyarországhoz kerültek, míg a többi terület Galícia néven Ausztria részévé vált.

A XIX. A Tátrában lévő egykori Palocsai birtokokat ben Christian Hohenlohe herceg, egy német származású sziléziai földbirtokos vásárolta meg a család örököseitől. Tíz évvel később Władysław Zamoyski gróf birtokába került a zakopanei uradalom, valamint a Halastavi-völgyben lévő korábbi Homolács-birtok egy része. Ezt követően szinte azonnal ismét fellángoltak a területi viták a Halastó hovatartozását illetően, melyek és között érték el tetőpontjukat.

Hohenlohe herceg emberei folyamatosan támadta a galíciai oldalt, és csendőrökkel akadályozta meg, hogy idegenek belépjenek az ő területére. Javorinai birtokának ügyintézője vezetésével gazdaságilag folyamatosan kihasználta a vitatott területet fakitermelés, juh és szarvasmarha legeltetés, vadászat. A csendőrség támogatásával megsemmisítették a lengyelek által épített hidakat, turistautakat, megnehezítették a lengyelek számára a tóhoz történő hozzáférést.

Zamoyski gróf természetesen hasonló módon volt kénytelen megvédeni birtoka határait, a Halastónál rendszeresek voltak a kisebb csetepaték. Miután egyik fél sem engedett, Ausztria és Magyarország képviselői ben Nemzetközi Döntőbíróságot hoztak létre, ennek vezetésére a svájci Johan Winklert kérték fel. A galíciai oldal meg szerette tárgyaló vezető nő tengerszem tartani a jelenlegi, a Tengerszem-csúcsból elágazó, a Békás-gerincen át a Halastavi-patakig vezető határt.

Magyarország azt kérte, hogy a Halastavat és a Tengerszemet Czarny Staw pod Rysami osszák ketté, a tervek szerint a további határ a Halastavi-patak és a Białka-patak folyásán vezetett volna.

A Nemzetközi Döntőbíróság évvel ezelőtt,