A jobb sarokban a keresés szobalány
Estella veje, 40—50 év közötti vidéki ügyvéd, de útban afelé, hogy képviselő legyen Párizsban. Micsoda kivilágítás!
Első jelenet
Drága nagymama, gyönyörű volt! Nyakába ugrik. Olivér olyan aranyos fiú, egész idő alatt cukorkával tömött. A végén már ránk is pisszegtek.
Nagyon köszönöm, hogy átadtad neki a jegyet… Angyal vagy! Tudod, ki volt az, aki felköszönt nekünk a második sorból?
Szobalányok beszélgessünk!
A szünetben legalább harmincan mutatkoztak be. Olivért már majdnem megütötte a guta, annyi fiatalember jött oda hozzánk.
Bontja le a haját közben. A polgármesterék igazán kedvesek voltak, nem találod? Oly bájos asszonyka… Leül, a tűz felé tartja a lábát. Miért hagyja kialudni a tüzet? Neked mi a benyomásod?
Csodálatos toalettben, de már ő is kezében hozza a cipőit. Ezt a rongyot én még egyszer nem veszem fel! Jó estét, drága anyám — mért nem tetszik már lefeküdni?
Gombolja ki a derekamat! Könnyű a polgármesternének oly bájosnak lenni, amikor Párizsból hozatja minden toalettjét… Ne tépje le a gombokat! Tépje le, tépje le!
Hagyja csak… Maga gombolgatja ki a lányát. Pedig igazán csinos ez a ruha.
Mért nem mozog? Ahol eddig szolgált, ott talán bent hagyták a levetett cipőt a szalonban? Szedi össze a cipőket.
Indiai ökomosoda a Gangesz partján
Nem mondtátok még, hogy hogy vezényelt Berlioz úr! Bele se nézett a kottába. Ez az igazi művészet.
Keresés
Én is így szoktam elmondani a védőbeszédeimet. ADOLPHE Ó, egész más, mint a mi vidéki karmestereink… Amikor kijött, végignézett rajtunk, gomblyukában a becsületrend, s nekem eszembe jutott, hogy berlin ismerkedés kultúra, ő egyike ama negyven embernek, akit már életükben halhatatlannak nevezhetünk, aki külföldön is annyi dicsőséget szerzett e hazának, akkor én nem azt kiáltottam, hogy éljen Berlioz, hanem azt kiáltottam: éljen Franciaország!
Arra nézett oda, hogy én a zsebkendőmet lobogtatni kezdtem. Akkor nézett oda, amikor Olivér leejtette az egyik staniclit, és a cukrozott gesztenye lepotyogott a földszintre.
